Kelet-Európa vizuális környezete menni Japán.
A PEN legutóbbi számában a szerkesztők közzé tettek egy eléggé átfogó közép- és kelet-európai tervezőgrafikai körképet, érdekes történelmi áttekintésekkel, kortárs alkotókat, és műhelyeket is bemutatva. Japán legolvasottabb design-magazinja (ahogy azt az újságíró és fotós Fume Suzuki mondta) meglepő részletességgel járja körbe a lengyel, cseh, szlovák és magyar régiót, Kassáktól kezdve Karel Teige és Jan Lenicán át egészen napjainkig.
A mai magyar alkotók közül Orosz István, a Visual Group és a Grotesque Stúdió kapott helyet a lapban.
Arra a kérdésre, hogy minket miért kerestek meg, a már említett (egyébként nagyon kedves és érdeklődő) Fume Suzuki azt felelte, hogy rendszeresen figyelik a különböző országok Grafikai Biennáléit és Formatervezési Díjasait - általában ez alapján választanak.
Végre elkészült a magazin legújabb számát promótáló spot.
Alapként Andrew Law nagyszerű fotóiból, és a címlapból indultam ki csakúgy, mint a korábban már bemutatott citylight esetében.
A koncepció annyi volt, hogy mozgó képpel is megtámogassuk a "Vedd meg, és kend ránk" szlogennel futó kampányt. A spot alá elkészítettem egy kissé kaotikus, erős elektro-hangzású, tört ütemekkel felbontott soundot, amit egy tisztább, fátyolos atmoszféra zár le. (A 8 másodperces 'soundtrack' egyébként Garageband szoftverrel készült, különböző hangminták + effektek és dobalapok felhasználásával).
A zenei alapot és a storyboardot odaadtam a nagyszerű KGB Stúdió vezetőjeként működő Klingl Bélának, aki első nekifutásra az újságból elfolyó olajszerű anyag mozgásán kezdett dolgozni. (A KGB és a Grotesque között egyébként nagyon jó partneri - M2, különböző televíziós arculatok/főcímek -, és baráti kapcsolat alakult az elmúlt évek alatt).
Szóval, az olaj-mozgás és a magazin térbeli modellezése után (fentebb a különböző fázisokat lehet látni) már csak az induló roncsolt, gyors váltásokkal operáló bevezető maradt hátra. Instrukcióként levetítettem néhány komoly Cunningham(!) klippet + kreáltam egy storyboardként is használható mini animációt, hogyan váltakozzanak kb. a magazinban használt képek.
A bevezető a különböző effektek felhasználása miatt már színesben is nagyon ütős lett, de fekete-fehérben nagyon szépen össze lehetett kapcsolni a spot második felével.
A kész trailer ezekről a csatornákról tölthető le:
· MySpace (stream - gyengébb minőség, de gyors)
· YouTube (stream - szokásos)
· PEP! ONLINE (.mov, 4.1 MB - ez szebb)
Alapként Andrew Law nagyszerű fotóiból, és a címlapból indultam ki csakúgy, mint a korábban már bemutatott citylight esetében.
A koncepció annyi volt, hogy mozgó képpel is megtámogassuk a "Vedd meg, és kend ránk" szlogennel futó kampányt. A spot alá elkészítettem egy kissé kaotikus, erős elektro-hangzású, tört ütemekkel felbontott soundot, amit egy tisztább, fátyolos atmoszféra zár le. (A 8 másodperces 'soundtrack' egyébként Garageband szoftverrel készült, különböző hangminták + effektek és dobalapok felhasználásával).
A zenei alapot és a storyboardot odaadtam a nagyszerű KGB Stúdió vezetőjeként működő Klingl Bélának, aki első nekifutásra az újságból elfolyó olajszerű anyag mozgásán kezdett dolgozni. (A KGB és a Grotesque között egyébként nagyon jó partneri - M2, különböző televíziós arculatok/főcímek -, és baráti kapcsolat alakult az elmúlt évek alatt).
Szóval, az olaj-mozgás és a magazin térbeli modellezése után (fentebb a különböző fázisokat lehet látni) már csak az induló roncsolt, gyors váltásokkal operáló bevezető maradt hátra. Instrukcióként levetítettem néhány komoly Cunningham(!) klippet + kreáltam egy storyboardként is használható mini animációt, hogyan váltakozzanak kb. a magazinban használt képek.
A bevezető a különböző effektek felhasználása miatt már színesben is nagyon ütős lett, de fekete-fehérben nagyon szépen össze lehetett kapcsolni a spot második felével.
A kész trailer ezekről a csatornákról tölthető le:
· MySpace (stream - gyengébb minőség, de gyors)
· YouTube (stream - szokásos)
· PEP! ONLINE (.mov, 4.1 MB - ez szebb)
Címkék: reklám
Nem is lenne jobb apropója megírni ezt a kis cikket, mint a PontOn galériában január 24-25-én szervezett BIPOLAR kerekasztal beszélgetés (aminek a témája egyébként a "lustaság, munka és munkátlanság") arculata, amit a német blotto design tervezett.
Kb. hat éve kísért már ez az absztrakt forma, amit még annak idején (2000-ben) az akkori Duna Televízió Rt-nek készítettem. (A logotípia mellé elkészült a betûtípus is ami a "Line-Type" nevet kapta. A font egyébként megmaradt tipikus dekorációs betûnek, mert mondatok, kenyérszöveg alkalmazására megítélésem szerint alkalmatlannak minôsült.)
"Cseppnyi változás"
Az elkészült "Duna" felirat a csepp formát idézô 'D' és 'a' betû egyébként az akkori teljes arculatváltás szellemének megfelelôen lett megtervezve, mint minden más arculati elem.
Sokan kritizálták egyébként a végleges formát, mivel a 'd'-t gyakran 'b'-nek olvasták, a csatorna meg is kapta egyébként a 'Buna' gúnynevet, de szerencsére ez nem lett annyira általános, mint pl. a "Csiga TV", vagy a "Biopon TV", amik anno a TV2 általános nevei voltak.
A teljes betûkészletet és a logotípia játékos felhasználását bemutatva remélem mindenki látja, hogyan tettem indokolttá a 'D' használatát a betûképben - szerencsére sikerült meggyôzni a vezetôséget is.
A "Cseppnyi változáshoz" köthetô arculat egyébként több kiállításon/grafikai biennálén is részt vett, igaz egy kicsit módosított változatban - a televízió által használt hullám-motívumokat ugyanis elhagytam, mert mindig is soknak éreztem együtt a két grafikai világot.
Ismerôs forma
Most, hogy a MOME által küldött hírlevélben megláttam a BIPOLAR project hírét ismét elôjött az a furcsa érzés, amit gondolom minden grafikus érzett már: "De hát ezt a formát én terveztem, hogy jönnek ezek ahhoz, hogy..." Ezt még inkább erôsítették azok az elmúlt évek alatt jött levelek, "jelentések" ismerôsöktôl, hogy már megint láttunk egy "Duna" tévéhez hasonló logót. Nem csinálsz valamit?
Természetesen az ember egóját legyôzi a józan ész és jól tudja, hogy egy ilyen egyszerû absztrakt formát bárki kreálhat és erre nagyon jó példa ez a 2005-ben használt Quark XP által használt logó, amit egy évre rá a cég el is dobott, mert rájöttek(?) arra, hogy ezt a formát világszerte rengeteg cég használja már. A márkajelnél pedig az egyediség nagyon fontos szerepet játszik ugye.
Aztán feltûntek olyan logotípiák, amik erôsen idézték a "Duna" szóképet, legfôképp az egyezô betûk használata miatt. A Design Hungary blog on már kitárgyalt ZDF 2005-ös 'Muna' díj logója volt az elsô, aztán jött a többi is. (klikk a képekre)
(A Digital Angel egyébként tavaly oroszországban díjat is nyert.)
Kiderült, hogy létezik egy Levi Halmos nevezetû ember, aki különbözô freefont site-okra töltöget fel betûtípusokat, amiket elvileg ô jegyez.
A betûi között ott van egy "Danube"(!) nevezetû font (készült 2001-ben) ami kísértetiesen emlékeztet a Duna logotípiára. A Danube font gyakorlatilag letölthetô bármelyik freefont oldalról. (pl. dafont, free fonts collection stb..)
Személyes véleményem szerint semmi gond nem lenne azzal, hogy valaki különbözô logókból kreál betûtípust - egy csomót dolgozik vele, valahol kihívásnak is érezheti, de.
A gond akkor van, ha ezt elkezdik világszerte márkajelként használni (másra nem is igazán alkalmas, mint azt írtam korábban), és ezzel létrehoznak egy csomó klón-logót.
Ráadásul itt ez a bejegyzés (1001fonts), ami arra utal hogy léteznek olyan stúdiók, ügynökségek, akik legálisan szeretnék használni, mert ez a freefontosdi a jövôben sok problémát okozhat, fôleg ha tényleg valami komoly kampányhoz lenne rá szükségük.
(Halmos Levi nekem sem válaszolt a levélre, amit az oldalán megadott e-mail címre küldtem tavaly, biztos csak valami fantomról van szó.)
Szóval most az van, hogy ma már nem bosszankodom (a pereskedés soha nem volt az én asztalom), próbálok a jelenlegi és jövôbeni munkákra koncentrálni és a "feljenetôket" már csípôböl pattintom le.
Az egómat meg azzal az illúzióval kenegetem, hogy "no nézd csak, mennyi grafikusra hatással volt a munkám"...persze ha ez igaz lenne.
Címkék: tipográfia
Magyarországon a marketinges
Csak tômondatokban, idôrendben:
1. File leadása .tif és .pdf formátumban (a marketinges szerint a pdf, csak 'íméles' formátum, ezért jobb lenne a .tif)
2. a plakátok a kis példányszám miatt kb. printelve lesznek
3. leadott instrukció: 1:5, 300 dpi (kezd gyanús lenni)
4. File leadása 150 dpi-ben, valós méretben (1:1)
5. telefon jön: valami gond van a plakáttal (-1 nap, persze már -4 napnál járunk)
6. nagggyon nehezen, de az egyik marketinges megadja a nyomda marketingesének a számát
(A nyomda és a marketingesek nevét a békesség miatt fedje most a névtelenség homálya)
És most idézném a beszélgetésünket on the phone (finoman):
- Az a gond, hogy a betûk hasa elromlott, vagy betömôdött(?)
- Igen, az direkt van - ilyen betûtípus.
- Na jó, de amíg a megrendelô nem fogadja el, ez hibásnak számít.
- De mi vagyunk a megrendelôk.
- Figyelj, lehet, hogy te holnap lelépsz egy másik munkahelyre, a felelôsség meg rajtunk marad.
- :) (mi vagyunk a megrendelôk). Hagyjuk, a minôssége egyébként rendeben van? Az elôzô próbanyomathoz képest.
- Hát igazság szerint 300dpi-ben kellene az anyag .tif-ben, mert így nem lesz jó minôségû. Mi egyébként nem csináltunk próbanyomatot.
- De hát itt van elôttem, 119x175 cm-ben kinyomva.
- Én errôl nem tudok.
- Jó, tudsz adni egy operátort?
- Jó adom az operátort, de írásban kérjük a jóváhagyást!
- Persze, meglesz.
(operátor átveszi)
- XY vagyok, jónapot!
- Szia, a PEP!-tôl vagyok, tudunk beszélni a felmerült problémákról?
- Igen, persze. Az a gond, hogy a betûk (pl. a 'b') valahogy telik lettek.
- Igen, az direkt van - ilyen betûtípus.
- Ja, akkor jó.
- A minôsséggel is vannak gondok?
- Szerintem nincsenek.
- A pdf-et, vagy a tif-et használtátok?
- Én jobban szeretem a pdf-et, a betûk miatt.
- (korrekt). A 150 dpi elég felbontás?
- Igen, ezt a méretet 100 - 150 dpi-ben szoktuk nyomtatni.
- Rendben van. Köszi, szia.
Most kérdem én: nem lenne egyszerûbb mindenki élete, ha a marketingeseket kihagynánk a folyamatból és csak olyanokkal tartanánk a kapcsolatot, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak? (és milyen régi probléma ez...mégsem tudom megszokni)
Címkék: ügyfelek
A WAN2 magazin novemberi számába készült ez a stílszerû (Taxidermia) montázs Pálfi Gyuri Instant Karmájához. Szerencsére sikerült meggyôznöm a fotós Lékó Tomit, hogy ne egy biológiai szemléltetô gumibábut, henem egy igazi hullát fotózzon le a fej alatti torzóhoz.
Natúr fotó, ami stúdióban készült, a félmeztelen Pálfi Gyuriról.
A kiszáradt orvosi szemléltetôeszközként használt férfi torzó fotója egy tároló kádban.
A fej összeillesztve a felnyitott testtel.
És végül egy kis utómunka Photoshop Burn- és Dodge Tool eszközökkel.
Az olvasói visszajelzések eléggé vegyesek voltak, de a Taxidermia (ugye mindenki látta már?!) aktualitása miatt szerintem jól döntöttünk.
Címkék: photoshop
„The Deutsche Telekom, who have bought up the Hungarian telephone network, determine the advertisement-dominated public with their pushy magenta.”
A kölni ROGER magazin 2005-ös 3. számához készült interjú alkalmával osztottam meg az alábbi gondolatokat a budapesti vizuális/grafikai környezet miatt kiábrándult srácokkal.
A rendszerváltás után Magyarországot is elérte a multi- Reklámügynökségek betelepülése, akik azóta is sorra szippantják be a grafikus szakembereket a mûvészeti akadémiákról, ahol megkezdôdik az addigi lelkes, kreativitás gyors leépítése, a megrendelôk néma, teljes körû kiszolgálása. A megrendelôi igény általában igénytelenséget jelent, a gépezet nagyrészt a rossz értelembe vett popularitást szolgálja ki. A (jobb esetben) tehetséges és ami nagyon fontos, bátor (anyagilag ez elég kockázatos nálunk) grafikusok önálló stúdiókat nyitnak, vagy szabadúszóként építik karrierjüket - így tettünk mi is: egy grafikus kollégámmal 2000-ben alapítottuk meg az azóta is sikeresen mûködô Grotesque Design-t - és mondhatom, ahogy évrôl-évre frissül a szakma, egyre több fiatal tehetség bukkan fel különböző szakmai rendezvényeken, versenyeken.
Magyarországon a szakmán belül az igazi tervezôgrafikusi forradalom szerintem olyan 1996-97 körül történhetett meg. A szépen lassan beáramló különbözô külföldi szakmai folyóiratok (Print, Emigre, Graphis), valamint a grafikát és fôleg a tipográfiát teljesen újszerûen tálaló alkotói könyvek (Olivier, Brody, Carson) fenekestül felforgatták akkoriban a kicsit szürke magyar tervezôgrafikai életet és végre rájöttünk, hogy a számítógép nem csak azért jó, mert könnyebben és gyorsabban tudunk vele bizonyos munkákat megoldani. Akkoriban körülbelül ennyire voltunk lemaradva, az úgynevezett 'nyugati' színvonaltól, de ez a tíz év szerintem hamarosan minimálisra fog csökkenni. Persze ehhez az is kell, hogy a megrendelôi szféra is megújuljon, legalább szemléleti felfrissülések legyenek, mert manapság a magyarországi / budapesti utcai kommunikáció még mindig borzalmas. A ránk ömlô silány, hirdetéseket, plakátokat, magazinokat stb. (egy-két pozitív kivétel néha azért akad szerencsére) készíttetô cégek még mindig a megerôszakolt kreatívokkal dolgoztató multi reklámügynökségekkel szerzôdnek és nem használják azt a tehetséges szakember-masszát, ami ott hever a lábuk elôtt. Csak egy picit kellene lehajolni.
