Február 18-án jelent meg az Amber Smith zenekar 'Introspective' című nagylemeze a litván M.P.3. Records gondozásában.
Az album grafikai tervezésének folyamatát most azért mutatom be, mert egy grafikus életében (sajnos) elég ritkán fordul elő, hogy egy alapvetően popzenei album ennyi agyalást és befektetett energiát igényelne.
A lemez
Ismét adott egy koncept album, korai David Bowie, Gary Numan, Roxy Music, Morrissey, Kraftwerk és Depeche Mode hatásokkal. A gitárok mellett a hangszerelés erős hangsúlyt fektet az analóg szinti hangokra. Az Introspecive cím jól összegzi a 11 szám hangulatát / tartalmát, ráadásul egy eléggé hosszan tartó (baráti) beszélgetés után a dalszövegek keletkezésének súlyos körülményeit is megismerhettem.
A tervezés
A bemutatkozó kislemeznél már megjelent a cím betűinek szétszedése, amit az albumnál is folytattam. Egyfajta kód-rendszerre (Coded), vagy inkább rejtvény szerű ábrázolásra törekedtem.
A testrészeket - amelyek eredetijét Lékó Tomitól kaptam - azért továbbra is megtartottam és a szintihangokból kiindulva digitalizáltam őket. Először digicammal sorra rögzítettem, majd egy digitális fényképezőgéppel TV képernyőről újrafotóztam őket, miközben oda-vissza tekeréssel digitális zajokat hoztam létre. A végső illusztrációk végül is ezek lettek, csak nagyon picit nyúltam hozzájuk photoshopban.
A megfejtés
A borító végső formája a typográfia miatt leporelló lett, amit teljesen szét kell hajtanunk, ha a számcímeket szeretnénk kibogarászni. A címek elhelyezkedése (megfejtése) itt látható:
+
A misztika
Az anyag már a nyomdában volt, amikor Imre, a zenekar frontembere küldött nekem egy levelet ezzel a szöveggel:
"tegnap megvettem Bowie 1976-os "Station to Station" című lemezét, amit ugyanúgy sokat hallgattam amikor jött a Bowie kattanásom, de nem volt meg CD-n, és soha nem is láttam a belső borítót, ehhez képest a CD belsejében van ez a kép, csatolom..."
A kép Bowiet ábrázolja, amint egy krétával vonalakkal összekötött betűket/ábrákat rajzol. Én Bowie munkásságát kb. az Outside (1995) óta követem, a korábbi fontosabb lemezeit - tudom szégyen -, max. mp3 formátumban ismerem, ezért én is utánanéztem mi is lehet ez.
A mester akkoriban éléggé rá volt kattanva az ezotériára, és a fent közölt képen - ami az említett album belső borítóján található -, éppen az élet fáját rajzolja, ami a Kabbalában (a zsidóság ezoterikus tana) a tíz szefira működését ábrázolja. "A világ tíz sugárban alakul ki Isten szelleméből. Ezek az őserők képezik minden dolog alapját. Aki megérti őket, megérti a lét titkát."
Nos én alapvetően egy szkeptikus ember vagyok, de amikor ilyen dolgokkal találkozom, azért meg-meginogok egy kicsit.
Az album grafikai tervezésének folyamatát most azért mutatom be, mert egy grafikus életében (sajnos) elég ritkán fordul elő, hogy egy alapvetően popzenei album ennyi agyalást és befektetett energiát igényelne.
A lemez
Ismét adott egy koncept album, korai David Bowie, Gary Numan, Roxy Music, Morrissey, Kraftwerk és Depeche Mode hatásokkal. A gitárok mellett a hangszerelés erős hangsúlyt fektet az analóg szinti hangokra. Az Introspecive cím jól összegzi a 11 szám hangulatát / tartalmát, ráadásul egy eléggé hosszan tartó (baráti) beszélgetés után a dalszövegek keletkezésének súlyos körülményeit is megismerhettem.
A tervezés
A bemutatkozó kislemeznél már megjelent a cím betűinek szétszedése, amit az albumnál is folytattam. Egyfajta kód-rendszerre (Coded), vagy inkább rejtvény szerű ábrázolásra törekedtem.
(nagyításhoz klikk a képre!)
A typo adott volt, az illusztrálásra először natúr emberi testrész-montázsokat szerettem volna a háttérben használni. Az első terveket a zenekar azonban visszadobta, mert nem tudtak vele azonosulni.
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban elég sok These New Puritans-t hallgattam, és valahol tudat alatt biztos hatott rám az ő vizuáljuk...lehet, hogy megkeresem őket és a következő lemezüknél majd tovább vihetem ezt a vonalat, mert erre a testrész-montázs dologra kicsit rá is kattantam).
(Nagyításhoz klikk a képekre!)
A testrészeket - amelyek eredetijét Lékó Tomitól kaptam - azért továbbra is megtartottam és a szintihangokból kiindulva digitalizáltam őket. Először digicammal sorra rögzítettem, majd egy digitális fényképezőgéppel TV képernyőről újrafotóztam őket, miközben oda-vissza tekeréssel digitális zajokat hoztam létre. A végső illusztrációk végül is ezek lettek, csak nagyon picit nyúltam hozzájuk photoshopban.
(Nagyításhoz klikk a képekre!)
A megfejtés
A borító végső formája a typográfia miatt leporelló lett, amit teljesen szét kell hajtanunk, ha a számcímeket szeretnénk kibogarászni. A címek elhelyezkedése (megfejtése) itt látható:
Inrospective
1980
Coded
Select All / Delete All
Brazil
Hectic
Treading Water
Welcome to CIA
Simon Says
Father
My Final Plea
(Nagyításhoz klikk a képekre!)
+
A misztika
Az anyag már a nyomdában volt, amikor Imre, a zenekar frontembere küldött nekem egy levelet ezzel a szöveggel:
"tegnap megvettem Bowie 1976-os "Station to Station" című lemezét, amit ugyanúgy sokat hallgattam amikor jött a Bowie kattanásom, de nem volt meg CD-n, és soha nem is láttam a belső borítót, ehhez képest a CD belsejében van ez a kép, csatolom..."
A kép Bowiet ábrázolja, amint egy krétával vonalakkal összekötött betűket/ábrákat rajzol. Én Bowie munkásságát kb. az Outside (1995) óta követem, a korábbi fontosabb lemezeit - tudom szégyen -, max. mp3 formátumban ismerem, ezért én is utánanéztem mi is lehet ez.
A mester akkoriban éléggé rá volt kattanva az ezotériára, és a fent közölt képen - ami az említett album belső borítóján található -, éppen az élet fáját rajzolja, ami a Kabbalában (a zsidóság ezoterikus tana) a tíz szefira működését ábrázolja. "A világ tíz sugárban alakul ki Isten szelleméből. Ezek az őserők képezik minden dolog alapját. Aki megérti őket, megérti a lét titkát."
Nos én alapvetően egy szkeptikus ember vagyok, de amikor ilyen dolgokkal találkozom, azért meg-meginogok egy kicsit.
Címkék: CD, így készült, tipográfia
A múlt hónapban, tehát a 2007-es év első WAN2 (Nr.56) számát megpróbáltuk megújítani. Egy minimális arculati frissítésre szerintem minimum 2-évente szükség van, bármilyen cégnél/márkánál, hiszen nagyon gyosan halad, fejlődik a vizuális befogadókézség a potenciális célközönség részéről
(klikk a képre a nagyításhoz!)
Mi őszintén szólva szerttük volna a régi (2002-es!) logotípiát is lecserélni, a „DOSEN” font kurzív verziójából készített logóra, de a kiadó ezt megvétózta (talán jogosan), mivel egy új brand vizuáljának újra-bevezetése rengeteg pénzbe kerülne - értem én, nagyon is - hiszen lassan több mint négy éve használjuk a régi logót...az olvasók ezt szokták meg. Azért feltöltöm a tervet, kíváncsi vagyok, hogy ki mit szól hozzá:
ps: azért puhítunk, nem adjuk fel.
*update: egy kis utánajárás után tényleg kiderült, hogy ez a 'CB' megbélyegzés valóban semmit nem számít...
Címkék: magazin, tipográfia
Nem is lenne jobb apropója megírni ezt a kis cikket, mint a PontOn galériában január 24-25-én szervezett BIPOLAR kerekasztal beszélgetés (aminek a témája egyébként a "lustaság, munka és munkátlanság") arculata, amit a német blotto design tervezett.
Kb. hat éve kísért már ez az absztrakt forma, amit még annak idején (2000-ben) az akkori Duna Televízió Rt-nek készítettem. (A logotípia mellé elkészült a betûtípus is ami a "Line-Type" nevet kapta. A font egyébként megmaradt tipikus dekorációs betûnek, mert mondatok, kenyérszöveg alkalmazására megítélésem szerint alkalmatlannak minôsült.)
"Cseppnyi változás"
Az elkészült "Duna" felirat a csepp formát idézô 'D' és 'a' betû egyébként az akkori teljes arculatváltás szellemének megfelelôen lett megtervezve, mint minden más arculati elem.
Sokan kritizálták egyébként a végleges formát, mivel a 'd'-t gyakran 'b'-nek olvasták, a csatorna meg is kapta egyébként a 'Buna' gúnynevet, de szerencsére ez nem lett annyira általános, mint pl. a "Csiga TV", vagy a "Biopon TV", amik anno a TV2 általános nevei voltak.
A teljes betûkészletet és a logotípia játékos felhasználását bemutatva remélem mindenki látja, hogyan tettem indokolttá a 'D' használatát a betûképben - szerencsére sikerült meggyôzni a vezetôséget is.
A "Cseppnyi változáshoz" köthetô arculat egyébként több kiállításon/grafikai biennálén is részt vett, igaz egy kicsit módosított változatban - a televízió által használt hullám-motívumokat ugyanis elhagytam, mert mindig is soknak éreztem együtt a két grafikai világot.
Ismerôs forma
Most, hogy a MOME által küldött hírlevélben megláttam a BIPOLAR project hírét ismét elôjött az a furcsa érzés, amit gondolom minden grafikus érzett már: "De hát ezt a formát én terveztem, hogy jönnek ezek ahhoz, hogy..." Ezt még inkább erôsítették azok az elmúlt évek alatt jött levelek, "jelentések" ismerôsöktôl, hogy már megint láttunk egy "Duna" tévéhez hasonló logót. Nem csinálsz valamit?
Természetesen az ember egóját legyôzi a józan ész és jól tudja, hogy egy ilyen egyszerû absztrakt formát bárki kreálhat és erre nagyon jó példa ez a 2005-ben használt Quark XP által használt logó, amit egy évre rá a cég el is dobott, mert rájöttek(?) arra, hogy ezt a formát világszerte rengeteg cég használja már. A márkajelnél pedig az egyediség nagyon fontos szerepet játszik ugye.
Aztán feltûntek olyan logotípiák, amik erôsen idézték a "Duna" szóképet, legfôképp az egyezô betûk használata miatt. A Design Hungary blog on már kitárgyalt ZDF 2005-ös 'Muna' díj logója volt az elsô, aztán jött a többi is. (klikk a képekre)
(A Digital Angel egyébként tavaly oroszországban díjat is nyert.)
Kiderült, hogy létezik egy Levi Halmos nevezetû ember, aki különbözô freefont site-okra töltöget fel betûtípusokat, amiket elvileg ô jegyez.
A betûi között ott van egy "Danube"(!) nevezetû font (készült 2001-ben) ami kísértetiesen emlékeztet a Duna logotípiára. A Danube font gyakorlatilag letölthetô bármelyik freefont oldalról. (pl. dafont, free fonts collection stb..)
Személyes véleményem szerint semmi gond nem lenne azzal, hogy valaki különbözô logókból kreál betûtípust - egy csomót dolgozik vele, valahol kihívásnak is érezheti, de.
A gond akkor van, ha ezt elkezdik világszerte márkajelként használni (másra nem is igazán alkalmas, mint azt írtam korábban), és ezzel létrehoznak egy csomó klón-logót.
Ráadásul itt ez a bejegyzés (1001fonts), ami arra utal hogy léteznek olyan stúdiók, ügynökségek, akik legálisan szeretnék használni, mert ez a freefontosdi a jövôben sok problémát okozhat, fôleg ha tényleg valami komoly kampányhoz lenne rá szükségük.
(Halmos Levi nekem sem válaszolt a levélre, amit az oldalán megadott e-mail címre küldtem tavaly, biztos csak valami fantomról van szó.)
Szóval most az van, hogy ma már nem bosszankodom (a pereskedés soha nem volt az én asztalom), próbálok a jelenlegi és jövôbeni munkákra koncentrálni és a "feljenetôket" már csípôböl pattintom le.
Az egómat meg azzal az illúzióval kenegetem, hogy "no nézd csak, mennyi grafikusra hatással volt a munkám"...persze ha ez igaz lenne.
Címkék: tipográfia
